A gyermekpszichológia területén számos híres kísérlet született, amelyek jelentősen hozzájárultak a fejlődéspszichológia megértéséhez. Az egyik legismertebb ilyen kísérlet a Marshmallow Teszt, amelyet Walter Mischel amerikai pszichológus és kollégái vezettek be az 1960-as években a Stanford Egyetemen.
A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgálják a gyermekek önszabályozási képességét, vagyis hogy mennyire képesek ellenállni az azonnali jutalomnak egy későbbi, nagyobb jutalomért cserébe. A kísérlet során az alábbiak szerint zajlott. A kutatók előkészítettek egy szobát egy asztallal és egy székkel, majd elhelyeztek egy marshmallow-t az asztal közepén. A vizsgálatvezetők elmagyarázták a gyermeknek, hogy egy marshmallow vagy más néven mályva cukor azonnal az övé lehet, de ha vár 15 percet anélkül, hogy megeszi, akkor kap egy második cukrot is. A kísérletvezető ezután elhagyta a szobát. A gyermek viselkedését rejtett kamerával figyelték. Néhány gyermek azonnal megette a marshmallow-t, míg mások igyekeztek várni, különböző stratégiákat alkalmazva, hogy kezelni tudják a várakozás okozta kihívást. Az A kísérlet során szerzett megfigyelések alapján Walter Mischel a következőket állapította meg:
TanulságokA Marshmallow Teszt az egyik legfontosabb gyermekpszichológiai kísérlet, mert betekintést nyújt az önszabályozás és az akaraterő fejlődésébe. Bár az eredeti kísérletnek vannak korlátai, fontos tanulsága, hogy az önszabályozás tanulható készség, amely hosszú távú hatással lehet az életünkre. Az olyan stratégiák, mint a figyelemelterelés, az önjutalmazás és az alternatív célok kitűzése segíthetnek a gyerekeknek fejleszteni ezt a fontos készséget. ZárszóA gyermekpszichológia története tele van olyan kísérletekkel, amelyek hozzájárultak az emberi viselkedés megértéséhez. A Marshmallow Teszt egyszerűségében zseniális, és rámutat azokra a stratégiákra, amelyeket gyermekként és felnőttként is alkalmazhatunk az önszabályozás és az akaraterő fejlesztésére.
0 Comments
A harag egy olyan érzelem, ami mindenki életében jelen van. Bár gyakran negatív hatásúnak tekintik, megfelelő kezeléssel a harag állapotából is tanulhatunk. A pszichológiai kutatások szerint a harag nem csupán reflexszerű válasz a környezeti ingerekre, hanem attól is függm, ahogyan értelmezzük és értékeljük a körülöttünk történő eseményeket. Az egyik leginkább elfogadott elmélet, amely ezt az összefüggést magyarázza, a kognitív kiértékelési elmélet.
A kognitív elmélet szerint a haragot nem közvetlenül a külső események váltják ki, hanem azoknak a személyes értelmezése és értékelése. Amikor egy személy úgy érzékeli, hogy egy adott helyzet fenyegető, igazságtalan, vagy akadályozza a céljai elérését, akkor aktiválódik a harag érzése. Ez a folyamat mélyen gyökerezik a tudati folyamatokban, amelyek magukban foglalják a gondolkodást, észlelést és értékelést. A kognitív viselkedésterápia az egyik leggyakrabban alkalmazott terápiás megközelítés, amely a tudatos átértékelési technikákra támaszkodik a harag kezelésében. A terápia során a terapeuták segítenek a pácienseknek felismerni azokat a gondolati mintákat, amelyek haragot és agresszív viselkedést váltanak ki. Ezután, a terápia segítségével, a páciensek újraértékelik és módosítják ezeket a gondolatokat, és kevésbé provokatív, racionális és konstruktív nézetekkel helyettesítik azokat. Számos tanulmány azt mutatta, hogy a kognitív viselkedésterápia hatékonyan csökkenti a haragot és a haraggal kapcsolatos viselkedéseket. Az átértékelés és átkeretezés folyamata lehetővé teszi az egyének számára, hogy kevésbé reaktívan reagáljanak az érzékeny helyzetekre, és jobban kezeljék érzelmeiket konfliktushelyzetekben. A módszer alkalmazása magában foglalja az önmegfigyelést és az önmonitorozást. Például, ha valaki dühös lesz egy kollégája megjegyzése miatt, a CBT technikák segíthetnek neki felismerni, hogy a düh nem csupán a megjegyzésből fakad, hanem abból, hogy ő hogyan értelmezte azt. Talán úgy vélte, hogy a megjegyzés támadás volt a személyisége ellen. Az átértékelés ebben az esetben arra ösztönzi, hogy alternatív magyarázatokat fontoljon meg, például hogy a kolléga nem szándékosan akart bántani. Ahogy láttuk, a harag kezelése szorosan kapcsolódik a gondolkodási folyamatunkhoz. Azáltal, hogy tudatosan kezeljük és formáljuk a helyzetek értelmezését, képesek vagyunk kezelni a haragunkat és javítani kapcsolatainkat. Ez nem csupán a személyes, hanem a szakmai életünkben is előnyös lehet, segítve bennünket a kiegyensúlyozott és boldogabb élet felé. Ha érdekel, hogy mi hogy kezeljük a haragot, szeretettel várunk a Vezesd az Életed Stúdióba. Pszichológia és coaching Budapest szívében. Szűr Andrea pszichológus Az autogén tréning egy népszerű relaxációs és önszuggesztiós technika, amelyet Dr. Johannes Heinrich Schultz, német pszichiáter és pszichoterapeuta fejlesztett ki az 1920-as években. Az eljárás alapja az önsugallat, amely révén a gyakorló személy képes ellazulni és növelni a testi és lelki jóllétét. Az autogén tréning különösen hatékony módszer a stressz, szorongás, alvászavarok és még a krónikus fájdalmak kezelésére is.
Az autogén tréning alapelve, hogy a testi és mentális állapotok önszuggesztióval befolyásolhatók. A módszer hat részből álló standard gyakorlatsorozatot tartalmaz, amelyek az alábbi testi érzetekre összpontosítanak: nehézség, melegség, szívverés, lélegzet, hasi érzések és hűvösség a homlokon. A gyakorlatok célja, hogy a gyakorló személy megtanulja kontrollálni testének érzeteit és fokozatosan elérje a mély relaxációs állapotot. Hogyan gyakorolhatjuk otthon?
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete olyan pszichológiai modell, amely az emberi személyiség fejlődését elemzi a születéstől egészen az időskorig. A pszichológusok széles körben használják ezt az elméletet, mivel segíthet megérteni, hogyan alakulnak ki az egyéni viselkedésminták és a társas kapcsolatok.
Erikson elmélete nyolc fejlődési szakaszra osztja az emberi életet, és mindegyik szakaszban egy alapvető konfliktus megoldását követeli meg az egyéntől, amely a személyiségfejlődés következő lépéséhez vezet. Az Erikson-féle fejlődési szakaszok:
Az átkeretezés vagy angolul "reframing" egy pszichológiai technika, amely segít másképpen gondolkodni egy adott helyzetről vagy problémáról, lehetővé téve ezzel egy új perspektíva kipróbálását. Az átkeretezés a kognitív viselkedésterápia egyik alapvető eszköze, amely azáltal segít az embereknek, hogy megváltoztatja, hogyan értelmezik az eseményeket, ezáltal hatással van az érzéseikre és viselkedésükre is.
Mi az átkeretezés? Az átkeretezés lényege, hogy a problémákat vagy negatív helyzeteket új nézőpontból szemléljük. Ez a technika azt sugallja, hogy a valóságot többféleképpen is értelmezhetjük, és bár a tények nem változnak, a hozzájuk fűződő jelentés megváltoztatható. Az átkeretezés általában arra ösztönzi az egyéneket, hogy lássák a pozitív oldalát a helyzeteknek, vagy ismerjék fel, hogy a kihívások lehetőségeket is rejthetnek. Hogyan működik az átkeretezés? Az átkeretezés folyamata általában egy dialógus vagy önvizsgálat formájában zajlik, amely során az egyén vagy a pszichológus, terapeuta felvet alternatív gondolkodásmódokat vagy értelmezéseket. Ez segít az egyénnek felismerni, hogy az adott helyzet nem feltétlenül egyetlen értelmezést ad, és megnyitja az utat az adaptívabb viselkedési válaszok felé. Példa az átkeretezésre Képzeljük el, hogy valaki állásinterjúra megy, és nagyon szorong, mert attól fél, hogy elutasítják. Egy átkeretezési folyamat során a terapeuta segíthet rávilágítani, hogy ez az interjú nem csak egy kockázat a kudarcra, hanem egy lehetőség is a tanulásra és növekedésre. Az interjúra mint egy gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőségre való tekintettel az egyén kevésbé érezheti magát nyomás alatt, és könnyebben megmutathatja valódi képességeit. Az átkeretezés hatékonysága Számos kutatás igazolja, hogy az átkeretezés javíthatja az egyének érzelmi állapotát, csökkentheti a stresszt szintjét, valamint növelheti az alkalmazkodó és problémamegoldó képességeket. Az átkeretezés különösen hasznos lehet olyan helyzetekben, ahol az egyének hajlamosak negatívan értékelni a helyzeteket, például szorongásos zavarok vagy depresszió esetén. Az átkeretezés egy hatalmas erőforrás lehet a pszichológiai jóllét és a személyes növekedés elősegítésében, segítve az embereket abban, hogy új szemmel nézzenek problémáikra és aktív résztvevőivé váljanak saját életük alakításában. A pszichoszexuális fejlődés elmélete Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus munkásságának egyik központi eleme, amely az emberi szexualitás és személyiségfejlődés összefüggéseit vizsgálja különböző életszakaszokon keresztül.
Freud szerint a szexuális ösztönök jelentős szerepet játszanak a személyiség formálódásában, és az emberek pszichoszexuális fejlődése öt szakaszon keresztül történik. Ezek a szakaszok az orális, az anális, a fallikus (Oidipusz-komplexus), a latencia, és a genitális szakaszok. Freud szerint, ha egy adott pszichoszexuális szakaszban problémák merülnek fel, és ezeket nem fejezzük ki vagy kezeljük megfelelően, akkor "fixációk" alakulnak ki. A pszichológiában a szexuális fixációk vagy azt jelentik, hogy egy személy libidója vagy szexuális energiája egy bizonyos pszichoszexuális szakaszban "megakad" és anélkül, hogy beavatkozás történne, ilyen állapotban marad. Az elmélet szerint, ha a rögzülés mögöttes okát nem kezelik, az továbbra is fennáll. Pszichoszexuális szakaszok
A mai pszichológusok és terapeuták gyakran használják Freud elméletének elemeit, mint kiindulópontot a kliensekkel való munkában, különösen, amikor a gyermekkori tapasztalatok és azok felnőttkori viselkedésre gyakorolt hatásait vizsgálják. A modern pszichológia számos alternatív elméletet és megközelítést kínál, amelyek kiegészítik és bővítik Freud nézeteit, lehetővé téve a pszichoszexuális fejlődés sokrétű és árnyalt értelmezését. Habár Freud pszichoszexuális fejlődésre vonatkozó elmélete nem maradéktalanul elfogadott napjaink pszichológiájában, továbbra is jelentős hatással van a személyiségfejlődés és a pszichológia területére, serkentve a vitát, a kutatást és az új megértés keresését. Forrás: https://www.verywellhealth.com/psychosexual-development-5524763 Az önmegvalósítás elmélete, amelyet Abraham Maslow amerikai pszichológus dolgozott ki, a pszichológia egyik legbefolyásosabb elmélete. Az 1950-es években bemutatott hierarchikus szükségletrendszerének csúcsán helyezkedik el, és az emberi motivációkat magyarázza.
Maslow szerint az emberek alapvető szükségleteik (pl. létfenntartás, fizikai biztonság, ) kielégítése után törekednek az önmegvalósításra, ami azt jelenti, hogy teljes mértékben kiaknázzák és megvalósítják rejtett képességeiket, tehetségeiket és potenciáljukat. Maslow hierarchiája szerint az emberi szükségletek több szinten csoportosíthatók, kezdve
Az önmegvalósítás elérése egy személyes folyamat, amely során az egyén saját egyedi képességeit és érdeklődési körét követve törekszik az önkifejezésre és az élettel való teljes kielégülésre. Az önmegvalósító személyek jellemzően kreatívak, problémamegoldók, önállóak és valósághű kapcsolatokat ápolnak másokkal. Maslow elmélete szerint az önmegvalósítás nem végcél, hanem egy folyamatos törekvés, amely az élet során változó kihívások és lehetőségek között alakul. Az elmélet rámutat az emberi létezés pozitív aspektusaira és a személyes növekedés lehetőségére. Forrás: https://positivepsychology.com/self-actualization/ Szűr Andrea Pszichológus online és wingwave coach a Vezesd az Életed Stúdiüóban A pszichológia világában számos különleges és gyakran megdöbbentő jelenség létezik, amelyek mélyrehatóan befolyásolják az emberi elme működését és az emberi kapcsolatokat. Ezek közül egyik legrejtélyesebb a Capgras-szindróma, egy ritka állapot, amely az érintett személyben azt a meggyőződést kelti, hogy egy közeli családtagját vagy barátját egy csaló helyettesítette.
A Capgras-szindróma lényegében egy felismerési zavar, ahol az érintett képes fizikailag felismerni a személyt, de érzelmileg úgy érzi, hogy valami alapvetően nem stimmel; mintha a szerettüket valaki utánozná. Ez a zavar mély zavartságot és gyakran szorongást vagy félelmet vált ki az érintettből, mivel a logikus észlelés és az érzelmi válasz közötti szakadék megmagyarázhatatlan és megdöbbentő. Tünetek Szemben más mentális egészségügyi állapotokkal, amelyek általában az élet számos aspektusát befolyásolják, a Capgras-szindrómában szenvedő személy viselkedése normális, kivéve azokban a helyzetekben, amikor az illető azt hiszi, hogy egy közeli személy vagy tárgy egy csaló. A szindróma legjellemzőbb tünete, amikor valaki úgy kezd el hinni, hogy egy közeli ismerősük vagy másvalaki helyettesítette őket. Az érintett személy elismerheti, hogy az "imposztor" pontosan úgy néz ki, mint az "eredeti", de úgy véli, hogy átlát a szitán. Ez szorongást és viselkedésbeli változásokat okozhat. Esetenként az érintett személy erőszakos lehet az "imposztorral" szemben, bár ez nem mindig fordul elő. Valószínűbb, hogy szorongó vagy félős lesz. A Capgras-szindrómában szenvedő személy megszállottjává válhat az "imposztornak" vagy az eredeti személy megtalálásának, ami további stresszhez, haraghoz és vitákhoz vezethet az érintett és környezete között. A Capgras-szindróma különböző okokból alakulhat ki, többek között neurológiai károsodások (például agysérülés), pszichiátriai betegségek (mint a skizofrénia), vagy akár degeneratív betegségek (mint az Alzheimer-kór) következményeként is előfordulhat. A kezelés során a cél nem csak a tünetek enyhítése, hanem az érintett személy életminőségének javítása, és a családi kapcsolatok stabilizálása. Forrás: https://www.medicalnewstoday.com/articles/320042#symptoms A testtel való elégedetlenség mint lelki probléma egyre nagyobb kihívást jelent a pszichológusok és a klienseik számára. A testképzavar egyre inkább téma a közbeszédben is, ahogy a társadalom fokozódó figyelmet fordít a mentális egészségre és a testpozitivitásra. A szociális platformokon való hasonlítgatás a reklámok és a média üzenetei szintén fokozzák a probléma elmélyülését.
Ez a komplex pszichológiai állapot az egyén testével kapcsolatos elégedetlenségét és torzított észlelését jelenti, ami mélyreható hatással lehet az önértékelésre és a mindennapi életminőségre. Kulcsfontosságú, hogy a testképzavar erős alapot szolgáltathat az evészavarok (anorexia, bulémia, stb.) kialakulásához. A testképzavar a A testképzavar olyan állapot, amikor egy személy negatívan látja, értékeli vagy gondolja túl saját testét, esetleg ennek a negatív képnek megfelelően viselkedik. Ez magában foglalhatja a testméret, alak, súly vagy egyes testrészekkel kapcsolatos fokozott aggodalmat. A testképzavar nem diszkriminál: érintheti férfiakat, nőket, fiatalokat és időseket egyaránt, különböző kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező embereket. A testkép 4 aspektusa A testkép négy aspektusát az a mód határozza meg, ahogyan saját testünket látjuk, érezzük, gondoljuk és ahogyan ezek alapján viselkedünk.
A testképzavar mögött számos tényező állhat
Fontos tudatosítani, hogy az egyének nem egyedül vannak ebben a küzdelemben, és a változás lehetséges. A társadalomnak is fontos szerepe van abban, hogy változtasson a testképekkel kapcsolatos szigorú normákon, és elősegítse az elfogadóbb környezet kialakulását. Az út az önelfogadás felé hosszú és kihívásokkal teli lehet, de a megfelelő támogatással és erőfeszítésekkel jelentős javulást lehet elérni a mentális jólét és az életminőség terén. Forrás: https://nedc.com.au/eating-disorders/eating-disorders-explained/body-image Szűr Andrea okleveles pszichológus Budapest szívében a Vezesd az Életed Stúdióban és szexológus online Az evészavarok súlyos egészségügyi állapotok, amelyek mind a fizikai, mind a mentális egészséget érintik. Ezek az állapotok az étellel, az evéssel, a súllyal és az alakkal kapcsolatos gondolkodásmódban, valamint az étkezési viselkedésben jelentkező problémákat foglalják magukban.
A tünetek befolyásolhatják az egészséget, az érzelmeket és a fontos életterületeken való működés képességét. Ha nem kezelik hatékonyan, az evészavarok hosszú távú problémákká válhatnak, és bizonyos esetekben halált okozhatnak. A leggyakoribb evészavarok az anorexia, a bulimia és a falásrohamokkal jellemezhető zavar. Az evészavarok többsége a súlyra, a test alakjára és az ételekre való túlzott összpontosítással jár, ami veszélyes étkezési viselkedéshez vezethet. Ezek a viselkedések komolyan befolyásolhatják a szervezet számára szükséges tápanyagok megszerzésének képességét, károsíthatják a szívet, az emésztőrendszert, a csontokat, a fogakat és a szájat, további betegségekhez vezethetnek, és összefüggésben állnak a depresszióval, szorongással, önsértéssel, valamint az öngyilkos gondolatokkal és viselkedéssel -írja a Mayo Klinika oldala. Az evészavarok komplex és gyakran félreértett betegségek, amelyek súlyos fizikai és lelki következményekkel járhatnak az érintettek számára. Pszichológusként fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet azokra a jelekre, amelyek evészavart jelezhetnek. Az alábbi jelek segíthetnek felismerni az evészavarok korai jeleit. Evészavarra utaló jelek:
Az evészavarok kezelése egyénre szabott és több szakember bevonását igényli. Ha érintett, első körben mindenképp forduljon orvoshoz, belgyógyászhoz! A kezelésben részt vehetnek pszichológusok, pszichiáterek, táplálkozási tanácsadók. Gyógyszeres kezelés (pszichiáter), pszichoterápia, és támogató pszichológiai vezetés kaphat szerepet a kezelési folyamatban. Fontos, hogy korai szakaszban felismerjük az evészavarok jeleit és azonnal orvosi segítséget kérjünk. Az érintettek gyakran nem ismerik fel saját állapotuk súlyosságát, így a környezetükben lévők támogatása és a korai beavatkozás kulcsfontosságú lehet a gyógyulási folyamatban. Forrás: https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/eating-disorders/symptoms-causes/syc-20353603 Szűr Andrea pszichológus online és wingwave coach Budapest szívében a Vezesd az Életed Stúdióban |