C. G. Jung svájci analitikus orvos miközben paciensei tüneteit vizsgálta és kereste a megfelelő gyógymódokat, felfedezte, hogy a viselkedésük hátterében hasonló ösztönös késztetések bújnak meg. Többek között erre a megfigyelésére alapozta a kollektív tudattalan archetipikus tartalmainak elméletét.
Jung – klasszikus műveltségének köszönhetően – hamar észrevette az ókori mitológia és a hozzá forduló hétköznapi emberek, valamint saját álmainak hasonlóságait. Ennek okán szenvedélyesen kutatni kezdte az irodalomban és a művészetekben leírt történeteknek és a mai emberek pszichés élményeinek, álmainak és esetenként érthetetlen, bizarr viselkedésüknek azonosságait. Kincseket talált! Paciensei nem tudatos döntések sorozatai által irányították az életüket, hanem önmaguk és a környezetükben élők számára is zavarba ejtő, ösztönös reakcióik és késztetéseik uralták cselekedeteiket, álmaikat, melyek felülírták a józanész szabályait. Az emberi személyiségnek azt a részét, ahonnan ezek származnak, kollektív tudattalannak nevezte el. Kollektív, mert bárkinél felbukkanhatnak. Tudattalan, mert nem döntés kérdése, hogy hatnak-e. Ősi és tipikus Őseink viselkedése az élet legfontosabb területein nagyrészt hasonló volt a miénkhez. Ezek a területek a felnőtté válás, érés lépcsőfokai és az életben betöltött szerepeink. A kislány érett, csábító nővé válik. Társra lel és férjhez megy. Gyermekei lesznek, akik felnőnek és kirepülnek. Magára marad otthonában. Mindezzel egyidőben képzi magát, munkája, hivatása lesz. Ősi magánéleti és társadalmi szerepek kísérik végig az életünket, és minden szerepben meg tudjuk fogalmazni, hogy mi minden jellemzi a legkiválóbb, legtipikusabb, legelvártabb magatartást. Az ősi szerepek legideálisabb formáját elődeink istenek és istennők történeteiben rögzítették az örökkévalóságnak. Egy-egy szerepkört, egy-egy karakterré sűrítettek. Ezeket nevezte el Jung archetípusoknak. Most az istennőket szedjük egy csokorba! Az örök nő A lányság istennője – Persephone A szépség és csábítás istennője – Aphrodite A feleség istennője – Héra Az anyaság istennője – Demeter Az otthonteremtés istennője – Hestia A tudás istennője – Athéné Az eltökélt céltudatosság istennője – Artemis Gondolhatnánk, hogy egy nő élete akkor teljes, ha az összes istennő szerepet kap az életében. Azonban ez nem teljesül maximálisan. Talán soha nem is teljesült. Az emberiség történelme során hány lány élte meg azt, hogy serdülő korában erőnek-erejével férjhez adták, mint a kis Persephonét, és rettegett a rá váró ismeretlen élettől, ami sokszor valóban nem kecsegtetett sok jóval. Hány aphroditéi szépségű nőt csábítottak majd taszítottak el megvetve, vagy hurcoltak hárembe, pusztán, mert gyönyörűek voltak. A magas társadalmi körök kisasszonyait kiházasították, gyermekük lett, akit dajkák neveltek, nem ő. A XX. század előtt a nők iskolába, egyetemre nem járhattak. A szerencsések női körök vezetői, esetleg csendes lázadói lehettek. Lehet, hogy a mai szabadabb életünkben van először esélyünk megélni az összes női szerepet? De vajon le tudjuk-e ültetni őket a lelki kerekasztalunkhoz, hogy mindannyian helyet kapjanak? Remélem! V. É. |