Minden tudatállapotot, ami eltér az ébertől, módosultnak nevezünk. Ilyenek a meditáció, a révülés, az extázis, a hipnózis, az alvás stb.
Alkonyat, amikor álomba merülünk… A görög mitológiában szinte mindennek volt istene vagy története, így az alvásnak, álmoknak is. Endümion volt az a halandó, akinek isteni kegy révén megadatott, hogy nyitott szemmel álomba merüljön, így elkerülte az öregedés és a halál. Neve is ezt tükrözi. Azt jelenti, hogy „alámerülésben”. (En (gör.) -ban, -ben; Duein (gör.) alámerülés.) Mitológiája révén nem csak az alvás, hanem az alkonyat allegorikus alakja is. Történetét két változatban találjuk meg. Az éliszi mondák szerint királyi sarj volt. Aethliosz király és Kalüké nimfa gyermeke. A káriai mondák szerint pásztor, vadász volt. Zeusz halandó gyermeke. Amikor Szeléné, a holdistennő beleszeretett, akkor ő maga kérte apját, hogy bocsásson rá örök álmot. Azóta nyitott szemmel alszik a Latmosz-hegy barlangjában és éjjelente holdsugaraival öleli körül Szeléné. Egy változat szerint Hypnos, az álom istene altatta el… Álomistenek – az Éj istennőjének fiai Nüx, az Éj istennője alkonyatkor sötét szárnyaival beborítja a világot. Ő a teremtője az éjszaka jellemzőinek: az alvásnak-álmoknak, a szeretetnek-csalásnak, a szorongásnak és a halálnak. Mivel ő az első istennő, a Khaoszból jött létre önerőből és gyermekeit is önmagától hozta létre. Számtalan gyermeke között van egy ikerpár, az álom/Hypnos és a halál/Thanatosz istenei ők. Hypnos - az álomképek istene. Szárnyakkal a halántékán ábrázolták. Gyermekei: Morpheusz – az álomképek megformálója Phobetor – a rémálmok és a természeti vagy állatos álmok istene Phantaszosz – a különös, fantasztikus álmok istene Bizonyára a lelki orvoslásból mindenki számára ismerősek azok a szavak, melyek ezekre az istenekre utalnak: hipnózis; morfológia, morfin - opioid fájdalomcsillapító, euforiát okozó hatása van; fóbia – rettegés, iszonyodás valamitől, mint a rémálmoktól; fantázia, fantazmagória, bizarr képzelgés. |