így gondolkodunk poszttraumás stresszről

A poszttraumás stressz egy olyan mentális-lelki állapot, amelyet az intenzív, ijesztő vagy traumatikus események átélése okoz. Az érintettek gyakran tapasztalnak visszatérő emlékeket, rémálmokat és állandó szorongást. A szindróma további tünetei közé tartozik a kerülő magatartás, a túlzott ingerlékenység, a koncentrációs problémák és a fokozott éberség. Ha a tüneteket tapasztalja kérjen segítséget orvostól, pszichológustól.

A poszttraumás stressz zavar (PTSD) megértésére több elméleti keretet is kifejlesztettek. Az alábbiakban felsoroljuk a legelterjedtebb elméleteket és modelleket, amelyek a PTSD létrejöttét és fenntartását magyarázzák:

1. Kognitív feldolgozási elmélet 
   Ez az elmélet azt állítja, hogy a PTSD akkor alakul ki, amikor az egyén nem tudja megfelelően feldolgozni a traumát. A feldolgozási zavar megakadályozza a személyt abban, hogy integrálja a traumatikus emlékeket az egyén emlékanyagának összességéhez .
2. Kettős reprezentációs elmélet
   Ezen elmélet szerint a PTSD esetén a traumatikus esemény emlékei kétféle módon kerülnek tárolásra az agyban: mint személyes tapasztalatok és mint általános információk (téri és vizuális emlékek és verbális, szavakba önthető tapasztalások).   A kezelés az eltérő emlékezeti reprezentációk összehangolására törekszik.
3. Érzelmi feldolgozási elmélet 
   Az elmélet szerint a PTSD a sikertelen érzelmi feldolgozás eredménye. A gyakorlatban az érintettek kerülik azokat az érzéseket, gondolatokat és emlékeket, amelyek a traumához kapcsolódnak, ami megakadályozza a felépülést.
4. Biológiai felfogások
   A biológiai elméletek a PTSD-t az agy és a test biológiai válaszrendszereinek zavarával hozzák összefüggésbe. Ilyenek például a túlzott adrenalin termelés, az agy stressz-hormon válaszának változásai vagy a hipotalamusz, a hipofízis és a mellékvesék (HPA-tengely) működési zavarai.
5. Kötődési elméletek 
   Ezek az elméletek azt vizsgálják, hogy a biztonságos vagy bizonytalan kötődési stílusok hogyan befolyásolhatják az egyén trauma utáni reakcióit és a PTSD kialakulását.
6. Szociokulturális elméletek
   Ezek az elméletek a PTSD-t társadalmi és kulturális kontextusban értelmezik, beleértve az ilyen tényezők szerepét, mint az egyén társadalmi támogatottsága, a trauma utáni reakciók társadalmi elfogadottsága, és a kulturális hiedelmek a sérülékenységről és gyógyulásról.
7. Interperszonális elméletek
   Az interperszonális elméletek a személyközi kapcsolatokat és a társas támogatás hiányát helyezik előtérbe mint a PTSD kialakulásának és fenntartásának lehetséges tényezőit.

​A PTSD komplex és sokrétű állapot, amelynek megértésére és kezelésére többféle tudományos és klinikai megközelítés létezik. ​