ne gondolj a fehér elefántra! - az ironikus feldolgozás jelensége

Minél inkább kerülni szeretnénk valaminek a gondolatát, annál inkább gondolunk rá. Ismerős, ugye? Ez az érdekes és gyakori pszichológiai jelenség az "ironikus feldolgozás" (angolul "ironic processing"), amely a gondolatelnyomás kapcsán jelentkezik. A következő sorokban ezt a jelenséget járjuk körül illetve megnézzük, mit tehetünk ellene. 

Daniel M. Wegner és kollégái a mentális kontrollt vizsgálva egy kísérletben azt kérték a résztvevőktől, hogy egy bizonyos időszakon keresztül ne gondoljanak egy fehér medvére (magyar köznyelvbe fehér elefántként utalnak rá), majd később szabadon gondoljanak rá. 
Wegnerék felfedezték, hogy a résztvevők gyakrabban gondoltak a fehér medvére, amikor arra utasítást kaptak, hogy ne tegyék, mint amikor szabadon engedték a gondolataikat. Ez alátámasztotta Wegner elméletét, miszerint az elme ironikus módon reagál, amikor megpróbálunk elnyomni egy bizonyos gondolatot.

Wegner kutatása rávilágított arra, hogy az elme folyamatai gyakran ellentmondásosak és nem mindig irányíthatók tudatos akarattal. Az ironikus feldolgozás elmélete fontos szerepet játszik a pszichológiában, különösen a szorongás, az kényszeres viselkedés és a mentális kontroll területein folytatott vizsgálatokban.

 Az "ironikus feldolgozás"
Az ironikus feldolgozás lényege, hogy minél inkább igyekszünk nem gondolni valamire, annál többet fogunk rá gondolni. Ez a lelki jelenség különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor próbálunk elaludni, és az agyunkban csak úgy kavarognak a gondolatok. "Ne gondolj a holnapi megbeszélésre!" - és máris azon kapjuk magunkat, hogy éppen azt tesszük. Sokaknál előfordul, hogy a félelmeikre "nem akarnak gondolni", amely u.n. elővételezett (anticipatórikus) szorongást válthat ki. Ez az élet minden területén, pl. szexualitásnál is előjöhet.

A diéta esete...
Gondoljunk csak a diétára. "Nem eszem csokit." A gondolat már el is indított egy ördögi kört, ahol a csoki a főszereplő. Vagy amikor próbálunk nyugodtak maradni egy stresszes helyzetben, és csak annyit mondunk magunknak: "Ne legyek ideges." Ez is ismerős lehet sokunk számára. 

Hogyan működik?
Képzeljük el, hogy az agyunk két részből áll. Az egyik a megfigyelő rendszer, ami folyamatosan keresi a tiltott gondolatokat. A másik az működtető rendszer, ami igyekszik távol tartani ezeket a gondolatokat. A baj az, hogy a megfigyelő rendszer olyan jól működik, hogy folyamatosan emlékeztet minket arra, amire épp nem akarunk gondolni. 

Mit kezdjünk ezzel a jelenséggel?
A legjobb módja az ironikus feldolgozás kezelésének, ha elfogadjuk, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nehéz kizárni a gondolatainkból. Emelett:

• Koncentráljunk a jelen pillanatra, a mindfulness gyakorlatokra, vagy
• Finoman tereljük el a figyelmünket produktívabb dolgokra.
• Keressük a "Triggereket": tudatosítsuk, milyen belső (pl. érzés vagy gondolat) vagy külső (pl. helyzet) "gombok" hozzák elő az adott makacs gondolatot
• A naplóírás segíthet a gombok felfedezésében
• A Wingwave módszer és egyéb bilaterális technikák (pl. wingwave  zene) is sokat segíthetnek

És igen, néha csak nevessünk magunkon, amikor ismét beleesünk az ironikus feldolgozás csapdájába. Ilyenkor emlékezzünk arra, hogy az agyunk bonyolult és csodálatos - még akkor is, ha néha kicsit szeszélyes. 

Szűr Andrea 
Pszichológus Budapest központjában és online