relaxáció vagy meditáció?

​A relaxáció és a meditáció fogalmak néha a szakirodalomban is összemosódnak a különböző értelmezésekből kifolyólag. A relaxáció orvosi értelemben pszichoszomatikus gyógymód, melyben az izomtónus-szabályozáson van a hangsúly. Olyan eljárások gyűjtőfogalma, melyek által a pszichotónus áthangolásával a pszichovegetatív egyensúly kialakítására törekszenek. A relaxáció a hipnózisból „nőtt ki“ történetileg: Johannes Heinrich Schultz német pszichiáter, az autogén tréning kifejlesztője olyan módszert keresett, amivel kivédheti, hogy a páciens „függő viszonyban“ legyen a hipnotizőrrel. 

A relaxáció alatt a következő változások tapasztalhatók a szervezetben: anyagcsereváltozás, a szív és légzés ütemének megváltozása, a vérnyomás módosulása és az idegrendszer kémiai folyamatainak megváltozása.
​
A meditáció mint relaxációs technika
Edward W. Maupin azt írta, hogy a meditáció mély passzivitás, tudatossággal kombinálva. A folyamatban az alany felfüggeszt minden tudatos gondolatot, aktivitást, passzív állapotba kerül. Figyelme befele fordul, önmaga megtapasztalására, az elmének azon állapotára, amelyből a gondolatok erednek. Az ego aktivitása megszűnik.

A meditáció relaxációs technikaként van jelen a pszichoterápiában. Jelentőségét a terápiás eéjárásokban az adja, hogy a meditáció módosult tudatállapotot hoz létre. A meditáció során ugyanis a személy akaratlagos figyelmi változás segítségével változtatja meg tudatállapotát.

A meditáció előnyei
A meditáció hatását vizsgáló tanulmányok az izomtónusra, motoros funkciókra, a légzésre és a vérnyomás változásaira vonatkoznak. 
A szakemberek a  meditációt többek közt az alábbi viselkedéses jellemzőkkel írják le:

• relaxált állapot,
• koncentráció,
• megváltozott tudat,
• a logikai gondolkodás felfüggesztése,
• önmonitorozó attitűd megtartása.

 
A meditáció élményei
Deikman 1969-es vizsgálata azt mutatta, hogy a következő élmények jelentkeztek a meditáló alanyok mindegyikénél, akik egy vázára fókuszáltak:

• A színek élőbbek: A váza színe élénkebb és ragyogóbb lett, a külső forma elmosódott.
• Az időérzék torzult: rövidebbnek észlelték az időt.
• Ellentmondásos érzékelést tapasztaltak, sokszor használták az „ezt nem tudom szavakba önteni“ kifejezést.
• Fokozatosan nőtt a személyek azon képessége, hogy a zavaró külső és belső ingereket távol tartsák maguktól a meditáció alatt.
• Az idő múlásával (alkalmak növekedésével) egyre kevésbé voltak zavaróak a külső ingerek.
• Mindenkiben kellemes érzést keltett a meditáció, és az összes alany képes volt elérni a 15 percet.