Egymás tanítói és tanulói vagyunk, minden helyzetben. A tananyaghoz viszont meg kell nyílnunk, és ez nem mindig egyszerű feladat…
“Soha nem gondoltam volna, hogy őtőle tanulnék valam!” Ezzel a gondolattal sokunk találkozott már. Gyakran gyermekek, furának tűnő tinik, vagy a társadalom peremén lévő személyek taníthatnak minket komoly igazságokra. Gyakaran csupán kristálytiszta tükröt tartanak elénk, melyben feketén-fehéren látjuk viszont önmagunkat, gyengeségeinket és törékenységünket. Ennél viszont sokkal meglepőbb és hátborzongatóbb, amikor egy mélyebb igazság bölcsességet árasztó, csupasz, eleven szavai hangzanak el olyasvalakitől, akitől ezt a legkevésbé várnánk. Ilyenkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy balga előítéletünk nem homályosította el teljesen a szemünket, és meghallgattuk a másik embert. A másik embert, akiről nem is feltételeznénk, hogy tőle bármi újat is tanulhatunk. Talán mert nagynak gondoljuk a kettőnk közt lévő intellektuális, kulturális, életszemléleti, tapasztalati, vagy akármilyen különbséget… Bár lehetséges, hogy csak tapintatból, udvariasságból, esetleg szánalomból kezdünk a beszélgetésbe, a lényeg, hogy utat engedtünk a szavaknak, hogy azok mély üzenete eljusson hozzánk. Eztán már csak rajtunk múlik, hogy észrevegyük azokat a kincseket, amelyek sok esetben felcsillannak. És ha észreveszünk egy-egy ilyen kincset, minden esetben egyfajta lepel hullik le a szemünkről. További kapuk nyílnak meg számunkra, a világ pedig egy kicsit tágabbá válik. Szűr Andrea Életvezetési specialista és Pszichológus online és Budapest központjában, a Vezesd az Életed Stúdióban
0 Comments
Leave a Reply. |